A megérett termést már az ősidők óta aszalással tartósítják. Ez tulajdonképpen a gyümölcs, zöldség nyers eltevésének egy nagyon egyszerű és kíméletes módszere. Az aszalt alma, szilva vagy éppen füge az eredeti termés rost- és vitamintartalmának jelentős részét megőrizte, ami a vitaminhiányos időszakban évszázadokkal ezelőtt éppúgy aranyat ért, mint ma. Szárított gyümölcs termékeink alapjai ezek az aszalt gyümölcsök.
Hogy szárítottak egykor – amit mi is éppígy csinálunk
Előnye ennek a fajta tartósításnak egyébként, hogy nem használunk hozzá plusz cukrot és más anyagokat, mint például a befőzésnél – jó hír a diétás értrendet követők számára. Nagy hagyománya van ennek az eljárásnak szerte a világon, így idehaza is. Az aszalást egyébként a falvakban együtt, közösségben csinálták, úgy, mint mondjuk a kukoricamorzsolást. Mit szokás hagyományosan itthon aszalni? A szilva, alma, pear, csipkebogyó, sour cherry, kajszibarack, birs, cseresznye, peach a leggyakoribbak. Ha körülnézünk a világban, akkor pedig az ananásztól kezdve a vörösáfonyán és datolyán át a szőlőig – mazsola 🙂 – rengeteg gyümölcsöt tettek el ilyen formában. 
A nem finom aszalvány is finom
Vannak úgynevezett durva és finom aszalványok. Ez egyáltalán nem minőségi felosztás, mivel az előbbi változat is igen jóízű: ezek azok a termések, amin rajta hagyják a héjat, benne hagyják a magházat. Szokás így megszárítani a körtét – ez utóbbit akár egészben -, szilvát vagy az almát. Egyébként az aszalt szilva az egyetlen gyümölcs, amelyből szinte mindig csak durva aszalvány készült. Erre bevett eljárás volt a régi időkben a kenyérsütő kemencét használni: a kitakarított kemencébe betették például a téli fogyasztásra szánt, szeletekre vágott almát. A finom aszalványok esetében – ilyenek készülnek a Csintánál döntő részben – csak gondosan válogatott, hibátlan, szárított gyümölcs termést használunk, és a finomabb fajták közül kerül ki az alapanyag. Hogy milyen fontos nekünk, hogy jó minőségű legyen, amit felhasználunk, már korábban írtunk. Ipari körülmények közt jellemzően fehérítő, nátrium bisulfurosum tartalmú oldatos áztatást alkalmaznak, hogy szebb, világosabb legyen az alma chips színe. Mi ezt a műhelyünkben éppúgy nem használjuk, mint a kémiai tartósítószereket – így lesznek a kész Csinták alkalmasak arra, hogy az egészséges étrendbe beilleszthetők legyenek. A hagyományos ipari, gyári jellegű eljárás során, amit mi nem alkalmazunk, a zöldségeket általában kén-dioxiddal (E-220), kénessavval illetve sóival (E-221-228), a gyümölcsöket főzővízbe adagolt cukorral kezelik, ettől lesznek tartósak és a valóságosnál szebbek.
Visszatérve a Csinta kézműves eljárására:)
Mi a Csintánál kicsit megfordítjuk a házilagos aszalás módszerét. Először gyümölcsszószt készítünk préseléssel, majd ezt szárítjuk meg a hagyományos technikával. A kíméletes, lassú módszernek köszönhetően minden értékes anyag és eredeti íz koncentrált formában a termésben marad. 
