Klasszikus az aszalt szilva, aszalt meggy.. de mióta eszünk aszalt gyümölcsöt?

Mi, a Csintánál sokat foglalkozunk aszalt gyümölcsökkel, hiszen minden nap sok láda bio gyümölcsöt dolgozunk fel, hogy minél több helyre eljussanak a Csinta egészséges, bio snack finomságai, kicsik és nagyok örömére. Gyakran kutatjuk, mik lehetnek az újabb fajták – a hagyományos aszalt szilván, aszalt barackon túlmenve – gondolkozunk a csomagoláson és az aszalás jobbításán, hogy még ízletesebbek legyenek a tisztán magyar gyümölcsből készített Csinták.
Álljunk azonban meg egy pillanatra – hiszen talán nem mindenki tudja, honnan is ered a gyümölcs aszalás művészete és hagyománya!

Abban biztosak lehetünk, hogy eleinte véletlen tapasztalatok sora örvendeztette meg szárított gyümölccsel gyűjtögető elődeinket. Amikor már az ágakon friss szemeket nem találtak és éhesen bóklásztak a fák körül, nézegetve a sok földre hullott gyümölcsöt, rátaláltak az árnyékból kigurult, nap szárította gyümölcs darabokra. Bizalmatlanul megszagolták és óvatos kóstolás után élvezettel elrágcsálták ezeket. Ettől kezdve étkezésüknek ez is részévé vált.

Ekkor még minden gyümölcs bio volt : )

Ezek után már tudatosan, a tapasztalataikra építve kísérletezték ki a szárítás természetes módjait.

A Közel-Kelet népei már 5000 éve a napon, a forró homokon szárították a fügét, datolyát, barackot. A középkori Európában az almát meleg kemencébe tették, meghámozták, kimagozták és zsinóron felfüggesztették a konyha közepén a mennyezetre. A szerzetesek a szilvát, almát és szőlőt szalmával borított kőpadlón szárították.

Kályhán készült aszalt szilva és alma

Mediterrán vidékeken tálcákra kiterítve szárították és szárítják sok helyen a mai napig is a gyümölcsöket a napon. A hűvösebb helyeken a kályha vagy a tűz melege adta a lehetőséget a szilva, barack és alma aszalására. Később egyre komolyabb építményeket, szerkezeteket hoztak létre, hogy tökéletesítsék a módszereiket.

Mára már mindenféle erre specializálódott géppel, árammal, napkollektorokkal és egyéb modern technikákkal történik a szárítás. A régi időkben különösen a meleg évszakokban vagy éghajlaton, nagyon fontos helye volt az aszalt gyümölcsöknek az étkezésben, mert ezeket szárítással tartósítva sokkal hosszabb időre el tudták tárolni szűkösebb időkre. Természetesen ez még napjainkban is fontos szempont, bár most már sokféle más tartósítási mód, például a fagyasztás vagy a főzés is rendelkezésre áll. Az aszalt gyümölcsök és persze a Csinták nagy előnye, főleg ha alacsony hőmérsékleten történik a szárítás, hogy a gyümölcsök aromája, intenzív íze megmarad és ezzel együtt a legtöbb tápanyag, ami a nyers gyümölcsben is megvan.

A bio snack Csinták is ennek a hosszú történelemnek a részei lettek, amikor megjelentek a piacon, folytatva ezt a régi hagyományt, mégis új módon gyümölcs tekercsek formájában. Amikor pedig kóstoltatni kezdtük, sokszor hallottuk azt, a múltba merengő visszaemlékezést:

“Ó én a nagyanyámnál ettem ilyesmit utoljára …”

A Csintákat alacsony hőmérsékleten, kíméletes eljárással, hosszú ideig aszaljuk, hogy a gyümölcs eredeti íze megmaradjon, és ne vesszen el semmi a gyümölcs természet adta fontos összetevőiből.

Ha még nem volt alkalmad megkóstolni a Csinta kézműves aszalt bio snack finomságait, most megteheted. Neked ajánljuk az alábbi csomagokat, egy válogatást a legjobb Csintáinkból. Csak pár kattintás, és küldjük 🙂