Klasszikus az aszalt szilva, aszalt meggy.. de mióta eszünk aszalt gyümölcsöt?

Mi, a Csintánál sokat foglalkozunk aszalt gyümölcsökkel, hiszen minden nap sok láda bio gyümölcsöt dolgozunk fel, hogy minél több helyre eljussanak a Csinta egészséges, bio snack finomságai, kicsik és nagyok örömére. Gyakran kutatjuk, mik lehetnek az újabb fajták – a hagyományos aszalt szilván, aszalt barackon túlmenve – gondolkozunk a csomagoláson és az aszalás jobbításán, hogy még ízletesebbek legyenek a tisztán magyar gyümölcsből készített Csinták. Álljunk azonban meg egy pillanatra – hiszen talán nem mindenki tudja, honnan is ered a gyümölcs aszalás művészete és hagyománya! Abban biztosak lehetünk, hogy eleinte véletlen tapasztalatok sora örvendeztette meg szárított gyümölccsel gyűjtögető elődeinket. Amikor már az ágakon friss szemeket nem találtak és éhesen bóklásztak a fák körül, nézegetve a sok földre hullott gyümölcsöt, rátaláltak az árnyékból kigurult, nap szárította gyümölcs darabokra. Bizalmatlanul megszagolták és óvatos kóstolás után élvezettel elrágcsálták ezeket. Ettől kezdve étkezésüknek ez is részévé vált.

Ekkor még minden gyümölcs bio volt : )

Ezek után már tudatosan, a tapasztalataikra építve kísérletezték ki a szárítás természetes módjait. A Közel-Kelet népei már 5000 éve a napon, a forró homokon szárították a fügét, datolyát, barackot. A középkori Európában az almát meleg kemencébe tették, meghámozták, kimagozták és zsinóron felfüggesztették a konyha közepén a mennyezetre. A szerzetesek a szilvát, almát és szőlőt szalmával borított kőpadlón szárították.

Kályhán készült aszalt szilva és alma

Mediterrán vidékeken tálcákra kiterítve szárították és szárítják sok helyen a mai napig is a gyümölcsöket a napon. A hűvösebb helyeken a kályha vagy a tűz melege adta a lehetőséget a szilva, barack és alma aszalására. Később egyre komolyabb építményeket, szerkezeteket hoztak létre, hogy tökéletesítsék a módszereiket. Mára már mindenféle erre specializálódott géppel, árammal, napkollektorokkal és egyéb modern technikákkal történik a szárítás. A régi időkben különösen a meleg évszakokban vagy éghajlaton, nagyon fontos helye volt az aszalt gyümölcsöknek az étkezésben, mert ezeket szárítással tartósítva sokkal hosszabb időre el tudták tárolni szűkösebb időkre. Természetesen ez még napjainkban is fontos szempont, bár most már sokféle más tartósítási mód, például a fagyasztás vagy a főzés is rendelkezésre áll. Az aszalt gyümölcsök és persze a Csinták nagy előnye, főleg ha alacsony hőmérsékleten történik a szárítás, hogy a gyümölcsök aromája, intenzív íze megmarad és ezzel együtt a legtöbb tápanyag, ami a nyers gyümölcsben is megvan. A bio snack Csinták is ennek a hosszú történelemnek a részei lettek, amikor megjelentek a piacon, folytatva ezt a régi hagyományt, mégis új módon gyümölcs tekercsek formájában. Amikor pedig kóstoltatni kezdtük, sokszor hallottuk azt, a múltba merengő visszaemlékezést:

“Ó én a nagyanyámnál ettem ilyesmit utoljára …”

A Csintákat alacsony hőmérsékleten, kíméletes eljárással, hosszú ideig aszaljuk, hogy a gyümölcs eredeti íze megmaradjon, és ne vesszen el semmi a gyümölcs természet adta fontos összetevőiből. Ha még nem volt alkalmad megkóstolni a Csinta kézműves aszalt bio snack finomságait, most megteheted. Neked ajánljuk az alábbi csomagokat, egy válogatást a legjobb Csintáinkból. Csak pár kattintás, és küldjük 🙂    

csinta mese

Csupa csoda

Vásárold meg!

Csak gyümölcs. Semmi trükk. Kóstold meg a Csintát és tedd csintalanná a napod!

csinta mese

Csupa csoda

Az élet csupa csoda, a nap minden reggel előbújik a látóhatáron.

A hajunk nő magától.
Ha egymás szemébe nézünk, megnyílik a szívünk.

A mi utunkat is csodák övezik, ilyen hétköznapi csodák.

Amikor elindítottuk a cégünket 20 évvvel ezelőtt, egy nagy elképzelhetetlen utazás volt a vágyunk és kicsi méhviasz mécsesek gyártásával kezdve eljutottunk a föld túloldalára.

Később színes pillangókkal és a szélben pörgő spirálokkal vidítottuk az utcát, a gyerekeket és magunkat, utazva újabb és újabb helyekre, új csodákkal, gyerekekkel megáldva.

Megtelepedve Csobánkán,
ez is csodának hatott.
Kinyitva az ablakot,
madárcsicsergés, hegyek
és zöld mindenütt.

Egyszer kísérletbe fogtunk,
megnéztük milyen főzés nélkül ‚főzni’. A zöldségek, gyümölcsök, magok
eredeti ízét élvezni.

Hogyan készíthetünk hasonló ételeket,
amit szoktunk és szeretünk
teljesen más technikával,
esetleg más alapanyagokból.
Péter alkímiának hívta. Ismert ételek új módon, és
új ételötletek kerültek az asztalra.
Nagyon izgalmas volt
Mandulából túrókrém,
Avokádóból csokikrém
a süteményekbe.

Nagymama inspirációjára
egyszer szilvából készítettünk
egy nagy lepényt.
Csupa szilva, semmi más.
Már így is jól nézett ki
és igen összeállt.

Elkészült nyers gyümölcsből,
csak szárítással az első Csinta, amit persze még nem hívtak így,
és csak azért készítettük, hogy

jól megtömjük mákkal és isteni
bejgli-szerű sütit készítsünk belőle.

Pár év múlva, amikor új lehetőségeket
kerestünk,  felmerült az ötlet, hogy megmutassuk ezt az összetevőiben csodálatosan
egyszerű dolgot a környezetünknek. Luca és Lilla lányaink, iskolájában
az adventi bazáron remek
fogadtatása volt.

A gyerekek nyitottsága az új és természetes dolgok felé
óriási inspiráció volt. Ekkor indult a Csinták élete.
Kiskonyha, saját gyümölcsök
Kísérletek a boszorkánykonyhában,
fűszerek, gyümölcsök,
szárítók, technikák (fogások).

Gyerekek, barátok,
Waldorfos családok segítettek tudatosan
vagy észrevétlen bennünket.
Fotózás, lelkesedés,
táblázatok, festés, design,
üzleti ötletek

rengeteg beszélgetés
Ezer apró és nagyobb ötlet.

Aztán új konyha
Új munkatársak figyelemmel és
odaadással. Befektetés befektetés…
Új kinézet a kedvenc grafikusunkkal, Ágival, aki kénytelen volt megszokni a lassú döntéseinket,
a sok változtatást, és hogy addig nem hagyjuk annyiban,
amíg valamivel teljesen meg vagyunk elégedve.

És ekkor kellett egy név, hogy micsoda ez
a téphető, rágható tölthető,
lapos csupa gyümölcs valami.
Lepény, lap, gyümölcsbőr
tekercs tölcsér
és akkor Laci azt mondta:
CSINTA

És mi azt mondtunk, igen CSINTA 🙂