Csinta Mikulás mese
Amikor belépett a szobába, csak egyenletes szuszogás hallatszott.
Mosolyogva simogatta végig tekintetével a három alvó gyermeket.
Egy fürtös szőke kislány, négy éves forma,
egy nyolc év körüli kócos, félrebillent fejű kis csibész.
-Valószínűleg meg akart várni- kuncogott magában Mikulás, mert a fiú ültében aludt el.-Jövőre újra megpróbálhatod Öcsi!-igazította el ágyán a fiút.
...a harmadik egy tizenhárom év körüli kis hölgy
-Övé lehet az a hosszú fekete prémes csizma. Ö írta, hogy idén avokádót kér csoki helyett- emlékezett vissza a listára,
-de hol lehet a negyedik, üres az ágya ....
Mikulás előkotorta a hosszú papírost, amire a kívánságok voltak feljegyezve. Elolvasta.
„Kedves Mikulás gyere hozzánk inkább napközben, nem szeretem, ha éjszaka a szobámban settenkedik valaki. Amúgy is szívesen látnálak, és meginnék veled egy forró csokit. Ha nem jöhetsz nappal, gyere be a konyhába, ott várlak.“
Mikulás körülnézett és észrevette, hogy az egyik csukott ajtó alól fény szűrődik ki. Óvatosan lenyomta a kilincset és belépett a helységbe.
Gyertya világított. Az asztalon két bögre tejszínhabos csokoládé gőzölgött, mellette mézeskalács figurák: hóember, hintaló és egy Mikulás.
A fiúcska háttal ült. Párducmintás pizsamájának kapucnija félig lecsúszott szőke tüsi hajáról. Fejét felhúzott térdeire hajtotta.
Az ajtónyitódásra felkapta álmos tekintetét, és elkerekedett a szeme.
-Te tényleg eljöttél -rebegte zavartan, és hellyel kínálta az érkezőt.
-Ezt kívántad nem?- dörmögte csöndesen Mikulás, miközben elhelyezkedett nagy pocakjával az asztal túloldalán.
Belekortyolt a csokoládéba, és mintha a gyertyák még fényesebben kezdtek volna ragyogni...
ekkor mesélni kezdett:
„Amikor a földön még nem laktak emberek,
és hó födte az egész látóhatárt,
egy csillogó lény libbent át a fehérség felett. .....“
és csak mesélt és mesélt tovább...
A fiú kortyolta a tejszínhabos csokoládét, és hallgatott.
Megelevenedett előtte a hófödte táj ,
a csillogó lény is igaznak hatott,
mintha a gyertya tőle ragyogna már.
Az egész föld és a teremtések sora
a végén őt magát teremtették oda.
Aztán cseréltek és ő mesélt,
a Mikulás hallgatott,
és kalácsot majszolgatott.
A hosszú este, mint egy pillanat elillant,
s ahogy lomhán érkezett a pirkadat,
ahogy csak ily téli éj után szokott,
az ágyakban már négy lurkó szuszogott... ... See more
